Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, hogy velem tartanak december 25-én, karácsony első napján és az ismétléskor, a második napon este. Rendhagyó a mai műsor, mert az adás is és az ismétlés is karácsonykor történik  – természetes tehát, ha a megszólalók szintén ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódnak. Egy szomorút történelmi adalék: 55 éve, december 24-én 36 órás fegyvernyugvást rendeltek el a vietnami háborúban az ünnepekre való tekintettel. Békesség a földön a jóakaratú embereknek – sokszor hangzik el ez a keresztyén gondolat, de napjainkban semmi jele annak, hogy az ukrán háborút irányítók között lenne ilyen, hiszen akkor, amikor ezeket a sorokat megfogalmazom, vagyis december23-án, semmi jele ilyen kezdeményezésnek.  Persze, egy fegyverszünetet elvileg egyetlen intézkedéssel el lehetne rendelni, de tudjuk, hogy ehhez két fél szükségeltetik, egyoldalú tartós fegyvernyugvás bajosan képzelhető el. Akárki is a békétlenség oka, bízom benne, hogy Isten nem feledkezik meg róla. Persze, abban is bízom, hogy karácsony a háborúban is hozhat legalább egy váratlanul létrejött szünetet. Visszatérve mai műsorunk tartalmára, a megszokott rovatok helyett négy lelkipásztor szólal meg: először Mádai Tamás, egy kisegyház, a pünkösdi gyülekezet képviselője, majd Szalkai István református lelkész, Hutóczky Béla katolikus plébános, végül Pajor András, a Keresztény Kulturális Akadémia megálmodója és alapító elnöke. A téma közös: a karácsony. Bár a béke, a szeretet ünnepe, komor gondolatok is megfogalmazódnak: megint erősödik világszerte a keresztényüldözés és terjed a migrációval az iszlám, amely saját magán kívül nem tűr meg más vallást. Visszafordulhatnak ezek a folyamatok? Isten megsegíti az ő nyáját? Erre is válaszolnak a megszólalók, ki-ki a maga tapasztalata szerint. A végkövetkeztetés azonban egyformán reményt keltő. Ezzel a reménységgel kívánok én is áldott ünnepeket minden kedves hallgatónknak!