Pályámat az írott sajtóban 1970-ben, a rádióban 1971-ben kezdtem. Dolgoztam üzemi, országos heti-, majd napilapoknál. Az 1980-as évek második felében ismerkedtem meg a televíziózással, amikor több, az élet perifériájára szorult emberről - elítéltekről, drogosokról, alkoholistákról - szóló dokumentumfilm készítésében vettem részt riporterként, illetve társszerkesztőként. 1992-től 1998-ig az MTV Híradójának parlamenti tudósítójaként, majd belpolitikai szerkesztőjeként tevékenykedtem. Közben folyamatosan a Magyar Rádió munkatársa is voltam: előbb riporterként, majd szerkesztő-műsorvezetőként, több műsor megteremtőjeként, felelős szerkesztőjeként ismerhettek meg a hallgatók. Több, mint négy évtizednyi rádiós munka után nem a magam akaratából kényszerültem a Magyar Rádió szerkesztő-riportereként nyugdíjba 2006-ban. A Lakihegy Rádióban és a Dunamédia Televízióban a kezdetek óta dolgozom. Könyveim: Tűzfészkek (2006), Mikrofon nélkül (2007). Fontosabb kitüntetéseim az okleveleken és az emlékérmeken kívül: br. Eötvös József díj (az európai értékrend népszerűsítéséért 1996-ban), Táncsics Mihály díj (életmű-díj 2019-ben), vitéz Somogyváry Gyula díj (Szigetszentmiklós kultúrájáért 2019-ben).