Immár teljes erővel itt a nyár és a szünidő, jelenleg a járványügyi korlátozások túlnyomó részét is elfelejthetjük és most ne gondoljunk arra sem, hogy még nem múlt el a veszély és még mindig sokan vannak, akik nem oltatták be magukat - nem is akarok erről többet beszélni, legfeljebb annyiban, hogy nehéz volt a mögöttünk hagyott tanév minden résztvevő számára, fokozottan megérdemli mindenki a pihenést, kikapcsolódást. A vakáció első időszakában még elnéző mosollyal figyeljük a kisebb-nagyobb gyerekek boldog viháncolását. Igen ám, de hol a szünidei határ? Ha mindent megengedünk, akkor nagyon nehéz lesz ősszel megint visszaterelni őket a hétköznapi keretek közé, ha meg folyton rájuk szólunk, akkor hol a vakáció szabadsága? Kérem a kedves szülőket, gondoljanak vissza a saját gyerekkorukra - mennyire várták, mennyire vártuk ezeket a boldog napokat. Összegyűjtöttünk annyi élményt, amennyit lehetett, és - amennyit megengedtek a szüleink. Ha a tiltás veszélye fenyegetett valamilyen vágyott programot, igazi felnőttnek érezve magunkat, büszkén kivágtuk: "Tudok én már vigyázni magamra!" Jó esetben nem kerültünk veszélyes helyzetbe, rosszabb esetben néha pórul jártunk, mert mégsem voltunk olyan körültekintő felnőttek, mint azt gondoltuk magunkról. Persze, most sok szempontból más a világ, de azért van, ami normális esetben nem változott, ez pedig a szülői aggódás. Volt, amikor utólag megértettük, hogy miért nem engednek el ide vagy oda, volt, amikor nem, vagy utólag, felnőtté és szülővé válva adtunk igazat saját szüleinknek. Műsorunk vendége Kálmán Eszter védőnő és életvezetési tanácsadó, témánk pedig az, hogy mit engedjünk meg a szünidőben, hogyan tegyük boldog időszakká úgy, hogy néhány szokásos horzsoláson vagy apróbb seben túl sem testi, sem lelki sérülés ne következzen be senki számára - mert az utóbbiakra is lehet példa nemcsak édesanya és édesapa, hanem szülő és nagyszülő között is. Jöjjenek velem, induljunk együtt egy boldog vakációra!