A szerkesztő-műsorvezetőt, Haeffler Andrást hallják és olvassák. Még vagyunk néhányan, akik átéltük és tudjuk figyelmeztetni az utódokat arra, hogy vigyázzanak, nehogy még egyszer megtörténjen – a szavazók bölcsessége sem teszi feleslegessé a visszaemlékezést. 71 évvel ezelőtt, 1951. május 21-én a Rákosi-féle kommunista diktatúra belügyminisztériumának szűkszavú közleménye tudatta, hogy „Budapestről kitelepítették a nemkívánatos elemeket.” A nemesi származásúakon kívül eltávolították a háború előtti korszak nevesebb tisztségviselőit és családtagjaikat, valamint azokat, akiknek ingóságaira és lakásaira szemet vetett valamelyik újonnan kinevezett párt-káder. A megürült lakásokat, azok berendezését természetesen a párt és államapparátus munkatársai kapták meg. A kitelepítési határozatot az előző napon este tíz körül bőrkabátos ÁVÓS futár hozta, a benne foglaltak szerint másnap hajnali négy órakor jött a teherautó értünk, személyenként ötven kilogramm holmit vihettünk magunkkal, ebben benne kellett lennie három napi hideg élelemnek is. Bemeszelt ablakú vagonokba zsúfoltak össze bennünket, kisgyerekként sehogy sem értettem, miért nem lehet kinézni a minduntalan félreállított vagonok ablakán. Azért örültem az útnak, mert nagyon úntam már, hogy hetek óta összecsomagolt bőröndök között élünk, bútoraink, értékeink szétosztva megbízható ismerősök között – néhai édesapám, a Magyar Távirati Iroda egykori vezetője, több kormány sajtófőnöke számított a kitelepítésre. 1958 tavaszán tudtunk egy eltartási szerződés révén ismét fővárosi lakossá válni. A politikai bélyeg szüleimen életük végéig, rajtam a rendszerváltási folyamat megkezdéséig megmaradt: úgynevezett osztályidegenek voltunk. Nekem például csak a nyolc általánost lett volna szabad elvégeznem, de sikerült becsempészni egy középiskolába. Utána az egyetemről már szó sem lehetett. A rádióba segédmunkásként vettek fel, hosszú volt az út a főszerkesztői kinevezésig – de az már egy másik történet, most következik a tartalomjegyzék. Tököl az első helyszín – Az elmúlt időszak történéseit és a fejlesztési terveket tekintjük átHoffmann Pál polgármesterrel. Megjött a jó idő, egyre több a szabadtéri rendezvény – az ilyenkor szokásos teendőkről kapnak tájékoztatót a hallgatók. Kissé késve, de alaposan benne vagyunk az allergia-szezonban – a jó közérzet biztosításához kaphatnak tanácsokat. Közeledik a szünidő: a Táborfigyelő.hu tájékoztatójában annak kiválasztásához kapnak segítséget, hogy hol töltse ahhoz kaphatnak segítséget, hogy hol töltse el szabadideje egy részét a család szeme fénye. Hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!
A Kis-Duna mente TDM Nonprofit Kft. a Csepel-sziget és a Kis-Duna mente térség turizmusának fejlesztéséért és népszerűsítéséért felelős szervezet. Céljuk, hogy a térség 21 településének mintegy 100 látnivalóját és programját bemutassák a látogatóknak egész évben.
A szervezet kiemelt figyelmet fordít a térség természeti és kulturális értékeinek megőrzésére, miközben aktívan dolgozik a turizmus infrastruktúrájának fejlesztésén. Közreműködésükkel számos helyi rendezvény és program valósul meg, amelyek nemcsak a látogatók, hanem a helyi lakosok számára is értéket teremtenek.
A Kis-Duna mente TDM célja a térség turisztikai vonzerejének növelése, a helyi identitás erősítése, valamint a fenntartható turizmus alapelveinek előmozdítása. Szolgáltatásaik között szerepel az információszolgáltatás, a marketingtevékenység, valamint a helyi vállalkozások szakmai támogatása és hálózatépítése.
Az együttműködés és a közösségi szellem kiemelt fontosságot kap a szervezet működésében, hiszen hisznek abban, hogy közös erőfeszítésekkel érhető el a hosszú távú siker.






Lakihegy Rádió az Instagramon
Lakihegy Rádió a Facebookon
Legújabb videók a Youtubon









