Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha a közeledő, nagyon fontos választásokon kívül más, szintén nagyon fontos dolgokról sem feledkeznek meg. Például arról, hogy június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja, Trianon emléknapja. 2024. június 2-án, vasárnap kora délután, az ismétléskor hétfőn este 8 órától, valamint a Lakihegy Rádió hangos archívuma segítségével bármikor közérdekű és szolgáltató magazinunk, a Mozaik XV. évfolyamának 22. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. A történelmi Magyarországon június 4-én nagyon sok helyen felcsendül a Székely Himnusz, a határainkon túl kisebb-nagyobb berzenkedést kiváltva. A könyörgő, szomorú dallamú fohász szövegét szerzője, Csanády György 1921-ben írta, a zenét hozzá Mihalik Kálmán komponálta. Csanády 1895-1952 között élt, székelyudvarhelyi jogász családból származott, kereskedelmi, majd műszaki tanulmányokat folytatott, érdeklődése hamar az irodalom felé fordult, lapszerkesztő, majd rádiórendező lett, 1948-ig a Magyar Rádió főrendezőjeként dolgozott. 1922-ben megjelent első verseskötete Az évek címmel, ezt azután több könyve követte. Életre hívója és 25 évig a vezetője volt az 1920-ban – a trianoni döntés után – megalakult Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű szervezetnek. Először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett egyesületi találkozón. Az ének Erdélyben az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év kivételével egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, az elnyomás elleni tiltakozásként. Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolákban kötelezővé tették megtanulását a diákok számára, de a nehéz dallam miatt ekkor még nem vált általánosan népszerűvé sem Erdélyben, sem itthon. A cserkésztalálkozókon azonban már a két világháború közti korszakban is rendszeresen énekelték, elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is segítették, ennek köszönhetően az ellenállásra fogékony körökben egyre vonzóbbá vált. Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarok közt általánosan ismert volt, kultuszát itt is ápolták. Az ének népszerűségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében több szövegváltozata is kialakult, bár nem volt közöttük jelentős eltérés. A nyolcadik sor ma így szól: "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!", az eredetiben még „Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem ” szerepelt. Nagy különbség nincs, a lényeg ugyanaz. Erdélyt a román történetírás ma Románia több, mint száz éves történelmi régiójaként emlegeti, megfeledkezve arról, hogy Trianon előtt évszázadokon keresztül Magyarország történelmi régiója volt. A történészeket azonban néha nem zavarják a tények – ha egyszer valamit a fejükbe vettek és ráadásul azt támogatja az uralkodó politikai rendszer, akkor szó sem lehet semmilyen változtatásról az igazság érdekében. Megtapasztalhattuk ezt mi is a szocializmus évtizedeiben, elég, ha csak a magyarság eredetét övező, máig nem csituló csatározást említem. Az erdélyi magyar ember az éjjeli égbolton ma is megtalálja a Csillagösvényt, amelyen Csaba királyfi igyekszik seregével övéi megmentésére. Június 9-én a szavazófülkében az x behúzása előtt arra is gondoljunk, hogy nemcsak békéről és háborúról, hanem a kisebbségek sorsáról is döntünk: a jelenlegi uniós vezetők minden önállósági kezdeményezést lesöpörtek az asztalról, hiába gyűlt össze a szükségesnél jóval több aláírás, tárgyalni sem voltak hajlandók például Erdély autonómiájáról.  Hol van már az, amikor Erdély elcsatolásakor írásban, tehát bizonyíthatóan megígérték a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását…Az ott élő magyarok jelentős része azonban kitartó, Mezei János erdélyi politikus, testvérvárosunk, Gyergyószentmiklós egykori polgármestere úgy fogalmazott egy interjúban, hogy nem kétséges az autonómia megszerzése, addig küzdenek, amíg el nem érik. A magyarok Istene segítse őket.  Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Kampányidőszak van, Szigetszentmiklóson is egymást követik a rendezvények. A mögöttünk hagyott kedden délben Lázár János, közlekedési és építési miniszter, este hat órakor pedig Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke tartott fórumot a Városi Könyvtár és Közösségi Ház színháztermében – mindkettőjükkel készült interjú. Ezután Halásztelekre látogatunk, egy bölcsőde alapkövének letételéhez. Műsorunk zárásaként emlékezünk: június 4-e Trianon és a Nemzeti Összetartozás napja. Ennyi a kínálatunk – hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!